Utazgatok,mert utazni élvezet... 1.nap

Hm-hm így 844 km után nem annyira érzem eme fenti állítást túl őszintének, de azért azt hiszem nem panaszkodhatunk :P :)

Az út zökkenőmentes volt, nem volt veszekedés majdnem otthon hagyott GPS töltő miatt  (mint tavaly) és nem is tévedtünk el egyszer sem. Dugó az volt, mihelyst Olaszországba értünk, simán hozzáadódtunk ama kocsisorhoz, ami körülbelül egy órán át kígyózott az autópályán.

Miután megérkeztünk Pármába a szállás elfoglalása előtt tankolni szerettünk volna, így a GPS segítségével találtunk is egy Shell kutat (apa Shell kártyája miatt muszáj Shell kútnál tankolnunk!:) és hát mint azt jól tudni az olaszoknál az úgy nevezett 'siesta' az egyike annak amit tisztelnek, szerintem a Mamma után a legjobban!:)  hiába értünk Parmába fél 4-kor, a self-service (önkiszolgáló) benzinkúttal igen csak meg kellett küzdenünk!!!:))) persze utólag már vicces, de ott helyben korántsem volt az. Mindehhez képzeljünk el egy tök üres benzinkutat, se kis shop, se kassza, sehol egy lélek, csak egy kóbor tankoló olasz, akit igyekeztem elcsípni azzal hogy "előbb kell fizetni mint tankolni??" aki aztán válaszolta sí sí sí...okkéé na megtámadtuk a self-services automatát, behelyeztük a kártyát, aki ezután azt írta ki hogy insert kilometers....aha..mivan???? milyen kilométert írjunk be??mi full tankot szeretnénk:D az tudtunkkal literben kifejezendő..esetleg??apa persze rögtön: "hát miért nem érted ezt? miről van szó?":D mondom hát valami kilométerről..:/ mit volt mit tenni néhány béna, tehetetlen összenézés után apa fogta és beírta hogy 1. ennyi kész. (ne is kérdezzétek) azután kérte a pin kódot és azt hogy pump.... vagyis pumpáljunk...ekkor apa kezébe vette azt a tankolós csodaszerszámot, de nem jött belőle semmi...aztán persze az automata válasz: "vegye ki a kártáyját" kössz... Ekkor jött a próba2... hát persze mit tudtunk csinálni mint minden "normális" ember ugyanazt a procedúrát ugyanolyan léptekkel végig nyomtuk...:D azért ez tipikus nem? feltételezzük először, hogy a gép a hülye..:D na persze nem jött semmi..akkor anyu beült előre a GPS-ben megkereste a másik Shell kutat ami mint utólag kiderült a város másik végén volt :D S mi reménykedve tovább hajtottunk...ez a pár kilométer csendben s elmélkedve telt...senki nem mondta ki,de mindenki bízott benne hogy nem self-service-es lesz a következő benzinkút, hanem élő hús-vér ember fogja megtankulni autónkat és elvenni a kártyánkat és mi csak fizetünk, mosolygunk, kimegyünk...haha...na ez jó vicc volt!amint a második önkiszolgáló Shell kúthoz értünk ugyanazzal a procedúrával szembesültünk. Mostmár kiszállt Csili is, aki szerény személyével szintén gyarapította a már tátott szájjal előre néző kórust..és fújta velünk..kártya be, 1-es benyomva (deminek??:) és pinkód, odaszaladva a tankolóhoz, ééss láss csodát semmi sem történik...aztán jött egy újabb szerencsétlen tankoló olasz, akitől végre segítséget próbáltunk kérni, de ő sem tudta hogy működik, viszont neki legalább készpénze volt...Anya nagy ötlete volt, hogy figyeljük meg ő vajon hogyan csinálja...persze messziről négyen négyfelől, ekkor már az autó minden ajtaja tárva-nyitva állt a benzinkút kellős közepén, s mi mint négy - ahogy Andris mondaná (Zsani baráném kisfia) - titkosügynök napszemüvegben koncentráltunk, hogy egy pillanatra se veszítsük szem elől a célpontot...na ez mondhatom ám ultra hasznos volt...nem volt jó ugyanis semmire sem...mindezek után előlről kezdődött az egész, kártya be, 1-es (mégegyszer nem tudom hogy jött??), pin kód, és rohanás a kúthoz, majd kiadja a kártyát és semmi sem történik. Oké, oké..akkor most próbáltuk meg azt, hogy nem az anyja után kötőszavakkal bombázzuk az automatát...lehiggadtunk, majd kezdtük előlről... politikusokat meghazudtoló meggyőződéssel rábeszéltük apát, hogy az önkényes 1-es helyett nyomjunk Yes- gombot, majd pedig azon állomás számát ahonnan tankoltunk..ez így normale, nem??:))) ugyanis eddig a baj az volt, hogy azt nyomtuk amit a képernyőn jelzett a masina, ha épp azt, hogy a 2-esnél van dízel akkor azt nyomtuk...ez utóbbi kútnál már azt hiszem 6-os is nyomtunk de a lényeg az volt, hogy azt a szerencsétlen számot pötyögjük be az Isten szerelmére ahol megálltunk az autónkkal. és tádáám, jött a benzina!!:D

Ezután tényleg már a szálloda felé tartottunk,mikor is egy szupermarketre lettünk figyelmesek, amit szeretünk ha nyitva van, mert egyrészt az olaszoknál siesta időben ritka, másrészt jó kicsit sóvárogni azért ami nincs otthon, vagy épp fele annyi mint otthon, vagy pedig soha nem lesz otthon, na meg 2x, 3x annyi mint otthon....:) és akkor persze láttuk az egész sornyi Barilla tésztaféléket, aminek székhelye bizony Parma!!!:) 

Ki tudna választani???:)

5 óra is elmúlt már mire elfoglaltuk a szállást, kicsit felfrissültünk, majd sétáltunk egyet és leültünk vacsorázni is. Anya maradt a jó öreg Lasagne-nál, apa borjú husit evett grillezett zöldségekkel, mi hugival Parmai sonkából lakmároztunk be vacsorára, ő krumplival én zöldségekkel:) El nem maradhatotta Tiramisu, amivől 2-t kértünk 4-ünknek:)

Ezután még mindig világos volt, holott elmúlt negyed 9 :) Így úgy döntöttünk beülünk még valahova, s nem oly sokára egy nagyon kedves, barátságos, vendégszerető étteremben találtuk magunkat. A szokásos italainkat megrendelve egyszercsak grátisz bruschetta büszke tulajdonosai lettünk. Azonnal elvarázsolódtunk a frissen pirított kenyér, s az olasz olivaolajas paradicsom frenetikus összhangjával, amit már csak a rajta pihe puhán pihenő parmezán sajt koronázott meg. Ez a kedves gesztus annyira megtetszett nekünk, hogy rendeltünk még egy kör innivalót, apáék sört, mi hugival Prosecco-t, gondoltuk így megháláljuk kedvességüket. Na milyen az olasz, ha kedves és vendégszerető akkor biza' kedves és vendégszerető! Miért is? mert hoztak még 4 db szalvétát, mááár ez egy figyelmeztető jel volt, hogy készül valami! És így is lett! Nem sokkal később ugyanis, egy sonkás, rukkolás szendvicset kaptunk mind a négyen :):) Mikor csak szorgosan köszöntük, hogy Grazie, valamiből elcsípte, hogy magyarok vagyunk, így valahonnan hátsó zsebéből a hölgy előkapta hogy szívesen:) Na ez újabb mézédes lándzsa volt a szívünkbe, amit újaaaabb hálálkodással igyekeztünk jutalmazni:) remélve ennek az estének soha nem lesz vége.....:):) hugi aztán kitalálta, hogy nem eszünk még egy desszertet? Na anyuban partnert talált erre, aki Panna Cottát választott, Csili pedig egy mogyorós édességet. Mind a kettőt kóstoltam, háát 5-ösre vizsgáztak!!!:):)

Ennyi volt a mese mára, zárul Misi móka tára, mindenkinek jó éjt, vagy ha reggel van hát jó reggelt, holnap is jelentkezem, Genovából. Várjuk mindannyian a holnapi napot, mert készülünk a soha nem látott Cinque Terre-re!:)

Puszi Mindenkinek!