Hát akkor üdv Mindenkinek újra! Egy év telt el, de Urbán lelke (http://azutazoblanki.blogspot.hu/2012/07/its-gonna-be-legenwait-for-itdary.html) gondolom azóta is járt és kelt, mint ahogy mi is:) Már gondolkodtam rajta, hogy év közbeni utazásainkról is írok,de lustaság fél egészség és én meg hál'Isten nagyon egészséges vagyok...ennyi az oka annak hogy ez elmaradt....:) Na de most nyár van, nincs mire fogni, lehet írni, élmény beszámolni és ami mindehhez kell utazni...:)
Arról, hogy, hogy kerültünk éppen ezen a hétvégén Velencébe dióhéjban máris elmesélem, de először is beharangoznám, hogy a két hetes utazásunkat jövő héten szombaton (07.20) kezdjük meg, amikor is tavalyi utazó naplómhoz további sorok, oldalak, képek társulnak majd:) jó olvasást Mindenkinek!
Szóval volt egyszer hogy elgondoltuk, s elterveztük nyaralásunk két hetét, s elkezdtük foglalni szállásaink. A Booking.com volt megint mint már sok éve megbízható "partnerünk", ahol mint mindig olyan szállásokat foglaltunk amit ingyen és bérmentve lelehet mondani arra az esetre ha valami közbejönne. És hát ha valami közbejöhet, közbe is fog - mondhatná Murphy...na ez történt velünk, illetve az, hogy lefoglaltunk egy olyan szállást pont most, amit nem lehetett visszamondani és a szoba árát előre levették.Na mit volt mit tenni, nem hagytuk elveszni egy lefoglalt éjszakánkat és elmentünk, mint kiderült nagyon - nagyon jól tettük:)
Itália már ismerős volt nekünk :) már hogy abból a szempontból is, hogy bárhol és bármikor átverhetnek! És ez nem vicc...sajnos jártunk már úgy sok éve Firenzében, hogy lefoglaltuk a szállást, majd mikor megérkeztünk, közölték hogy nincs foglalásunk és nincs szobájuk. Aztán 1,5x annyiért hopp lett szobájuk...na mindezek után azt hittük már semmin nem lepődünk meg:) úgy nagyon nem is, de azért azt nem mondanám, hogy a szemünk se rebbent néhány dolgon!Mikor megérkeztünk a szállásra, első dolga volt a recepciósnak a már kifizetett szállásunkért még pénzt kérni...Ex-tourinformos lévén azonnal tudtam hogy a "tassa del soggiorno" az idegenforgalmi adót jelenti (3euró/koponya/éjszaka Velencében (2013)=azért na horror...) csak konstatálva perkáltuk ki az indiai recepciósnak, hozzáteszem még így azért nem jártunk, hogy bookingon keresztül foglaltunk,levette a pénzt és akkor helyben meg az idegenforgalmi adót,de sebaj túléltük, néztünk előre...mígnem jött a következő!:)elkérte a kártyánkat azért hogy levegyen egy eurót amivel is nyomot hagy a banknak, akik így majd látni fogják hogy mi tééényleg itt voltunk, és ezután majd elutalják nekik a pénzt. Most mit csináltunk volna persze oké 1 euró már nem a világ, de még ilyennel sem találkoztunk. Viszont ha egyszer idetéved valaki miközben a világhálón bolyong és Velence látványosságait fürkészi, akkor hátha neki is hasznos lesz ez az információ! A szállásunk amúgy Hotel Lisbona volt, nagyon jó helyen nem messze a Szent Márk térről, a reggeli teljesen korrekt, a szoba kicsi, de tiszta.
Kocsival szombat reggel fél 6-kor indultunk és 612 kilométerünket délre már hátunk mögött tudtuk:) Ugyanis ekkor gurultunk be a Piazzale Roma-ra a Garage San Marco-ba, és hagytuk pihenni az autónkat. A szokásos "hagyjuk a kulcsot a kocsiban" jeleneten már meg sem lepődtünk (Róma, Firenze mindenhol ezt tapasztaltuk) majd elindultunk a belváros felé:)
Azért választottuk ezt a parkolót, mert beljebb van, mint a Tronchetto és innen a séta a Centrocitta felé maximum fél óra. A vaporettot (vízibusz) így meglehet spórolni annak aki nem ijed meg egy kis sétától.
Mivel jó időt futottunk, és kettő előtt semmilyen szállást nem lehet elfoglalni, úgy döntöttünk először meglátogatunk egy-két látnivalót. Így kezdtük meg a sétánkat és vettük utunkat a Galleria dell'Accademia felé, ami a Dorsoduro kerületben van. Összesen 6 kerület (San Marco,Castello,Cannaregio,Santa Croce,San Paolo és Dorsoduro) van Velencében, melyre a gondolák végén található fémjelzés is utal.
A Galleria értékét egyébként a firenzei Uffizi képtárral teszik egyenértékűvé, és ezt valóban a bizánci, reneszánsz, barokk és rokokó művek is alátámasszák, olyan jelentős műalkotásokkal mint Giovanni Bellini oltárképe, Tiziano és Tintoretto festményei és így tovább...A belépő jegy azért barátibb mint amennyit az Uffizi megtekintéséért kérnek, 25 év alatt és tanároknak 6 euró, felnőtteknek 9 euró. Bent természetesen nem lehet fotót készíteni, kívülről pedig éppen pont renoválták, így sajnos a kép elmarad...
Kis séta után készítettük már a következő képet a Santa Maria della Salute templomnál, ahova körülbelül 3/4 2kor értünk a nagy melegben:)
A pestis járvány után épített templom azonban zárva volt, viszont gyanúsan sokan ültek az előtte magasodó pontosan 15 lépcsőfokból álló lépcsőn, ami arra engedett minket következtetni hogy 2-kor biztosan kinyitják a hatalmas templom ajtóit a látogatóknak. A templom előtt amúgy (Anya és Csili fotóján látszik balra) szintén tizenöt fokból álló lépcső nyúlik a Canal Grande-ba, azt az érzetet keltve hogy a templom a vízből emelkedik ki. Ültünk hát mi is tovább a lépcsőn és gyönyörködtünk a Canal Granden elhaladó gondolákban. Míg nem elmúlt 2 óra és rajtunk kívül mindenki más mozdulatlanul ült tovább a lépcsőn. Ekkor felkerekedtünk és egy oldalsó bejáratot kerestünk, hátha ott majd bebocsájtást nyerünk. Na ez pontosan nem így volt, ugyanis az ajtón megláttuk hogy az Orario di apertura az biza' 15:00-tól van. Így kis pihenő után a Galleria felé vettük az utunkat, hogy az előtte nyúló Ponte dell'Accademia-n átsétálhassunk. Ez a fahíd amúgy a 3 Canal Grande-t átívelő hídak közül a legdélebbi.
A hídon az átkelés nem egyenletes, hiszen mindenki szeretne egy fotót a Canal Grande és Santa Maria della Salute templommal a háttérben, hát így voltunk ezzel mi is:
Átszelve a hídat megálltunk szomjunkat oltani, s mivel mással mint egy pohár vörös borral :)
Na jó apáék egy pofa sörrel....:):)
Út közben persze könnyen rabul ejthetnek a házak, és az azokon díszelgő pompázatos virágok:
Ezután már a hotel felé vettük az utunkat és lezajlott az a procedúra amiről az elején meséltem... szerencsére Velence tudta ezt feledtetni velünk, és hiphop a Ponte di Rialtonál találtuk magunkat:)
Majd pedig az onnan nem messze - kb 5-10perc sétára- található Velence egyik legszebb templomának tartott Santa Maria dei Miracoli felé vettük az irányt, ahol éppen egy esküvő volt a záróra előtti egy órában, így csak bekuksizni tudtunk.
Én próbáltam fotózni belülről, de úgy maradt a vaku, így olyan dádát kaptam a nénitől aki az ajtó mellett figyelte hogy turisták be ne menjenek, amilyet azt hiszem utoljára óvodában. Ezen aztán jót mosolyogva újabb borozás vette kezdetét...:)
Igen sokat sétáltunk aznap és még mindig nem volt vége, de hihetetlen hogy az ember ennyi meseszép dolog között nem veszi észre mennyi is az annyi, arról nem is beszélve hogy még jól is esik egy- két eltévelyedés a szűk utcácskák árnyékában.
Napóleon szavait kölcsönözve "Európa társalgója" azaz a Szent Márk tér sem maradt ki természetesen. Nem feledkeztünk meg párat kattintatni a Campanile-ről és a Bazilikáról is (amit szintén renováltak).
És akkor ne feledkezzünk meg a gondolákról sem:) Bármerre megyünk megakad a szemünk a dinnyehéj alakú vízi járműveken, amelynek ma már inkább csak turista csalogató szerepe van. Attól függ persze hol szállunk föl, na meg attól is hogy mennyire enged az olasz az árból, fizethetünk 40percért 80 eurót és 140 eurót is. Egy gondolába 6 ember fér be,de az ár marad akkor is ha 2-en vagy 4-en ülnek bele.
Mi azonban engedtünk a csábításnak ééés mentünk egy kört a gondolával...egy jópofa olasszal :)
Sóhajok hídja a gondolából:
És jól látszik hogy mindig bal oldalon közlekedtünk mikor egy másik gondolás jött szembe:) ennek az angolos közlekedésnek az az oka, hogy a lapát amivel az egészet hajtják jobb oldalon foglal helyet.
Út közben láthattuk Marco-Polo házát:
De más régi palotácskát is, amelyek egyszerre nyújtanak szép és szomorú látványt...továbbhaladva ugyanis jól látszik, hogy az épületek állandó karbantartást igényelnének, hiszen a falak lassacskán elmállanak és az emberek elköltöznek, sok a kietlen kis palota...
A Rialto hídig mentünk a gondolával:)
Ezután még mindig nem untuk meg a sétálgatást és hajtott bennünket a vágy, hogy megismerjük a várost, így megragadtuk azon ritka alkalmak egyikét,mikor nem volt nagy sor a Szent Márk téren található Campanile előtt, ezért felmentünk a toronyba:) Nagyon romantikus amúgy felülről nézni a naplementét és a várost, talán ezt felismerve döntöttek úgy hogy 21:00-ig lehet a Harangtorony tetejébe felmenni.
Szent Márk tér felülről Szent Márk Bazilika felülről
Vasárnapra maradt a Szent Márk tér még megmaradt nevezetességeinek "kivesézése", azaz a Szent Márk Bazilika és a Dózse Palota.
A Bazilikába nem engedték be a kígyózó sorban még reménykedő turistákat, de 5 euróért felmehettünk és megnézhettük a homlokzati rész teraszán híres Konstantinápolyból származó bronzlovak másolatát, s belülről egy kis teremben az eredeti lovacskákat is.
Az egykori Velencei Köztársaság fejének, azaz a dózsének palotáját úgy gondolom mindenképpen érdemes megnézni. A belső termei egyrészt monumentálisak, másrészt pedig bőven van miben gyönyörködni, hiszen óriási festmények díszítik a gótikus építészet remekének belső falait. Ezekből a szenátusi, illetve fogadó termekből a Sóhajok hídján vezet át az út a börtönökbe, vagyis inkább börtön labirintusba:)
Igyekeztem mindent erről a két csodaszép napról leírni, amelyet én egy pohár Proseccoval koronáztam meg tegnap délben:)
Mindenkinek köszönöm, hogy időt szánt arra hogy elolvassa eme két nap élményeit, szombaton jön a folytatás a két hétről, remélem akkor is mindenki velem/velünk tart:) Addig is puszi:
azutazoblanki
