8., egyben az utolsó napunk a Francia Riviérán

Tartozom egy vallomással. Tegnap előtt beharangoztam egy éttermet, amit kinéztünk a parton, viszont tegnap egyrészt későn is értünk föl a szobába, másrészt fáradtak voltunk, ezért mára, utolsó esténkre halasztottuk a hangulatos vacsink helyéül szolgáló éttermet :) Az tetszett meg benne, hogy az asztalok a homokban, közvetlenül a parton foglalnak helyet és ezáltal sajátos bűbájt kölcsönöznek a helynek! 

Rendkívül tanácstalanul álltunk azonban az étlap előtt, mert minden franciául volt kiírva és az angolul nem tudó pincér sem segített ebben...Vagyis, de bocsánat,úgy segített, hogy kb 3-4 perces tanakodás után odahozta a napi ajánlatot erre a székre és gondolta nah most döntsetek:) Még jó, hogy hugi letöltötte a francia szótárt a telefonomra, mert totál hasztalannak bizonyult :D:D semmit nem találtunk benne, de azért sikerült jól választanunk:) Jó nem arról van szó, hogy semmit nem találtunk,mert rögtön a legelsőt- ami bárány volt- megtaláltuk, így 3-an azt kértünk, anya pedig kacsát:)

Az ételek tálalása külön csillagos ötös volt, aranyos kis csatos üvegben kaptuk a krumplipürét:)

Az utolsó napunkon már búcsúzkodtunk a tengertől és a finom, homokos tengerparttól:) 

Először találkoztunk magyar pincérrel délben egy bárban, aki április óta van kint, de elmondása szerint már nem tud magyarul. Hát azért jobb volt, mint activityzni :P Nagyon érdekes, hogy tényleg, lehet egy étterem drágább, lehetünk mi best western szállodában, egyszerűen nem hatja meg őket, ha azt mondjuk we would like to pay-azaz fizetni szeretnénk, válasza: oui. Vagy ha rendelünk mondjuk két kólát és két sört angolul, azt ő lefordítja magának és franciául számol. érdekes :)

A parton a mai esemény az egy reggeli rosszullét volt, most egy bácsika, a vízimentők megint teljes erőbedobással dolgoztak, jött a mentő és aztán minden rendben volt. 

Csili már 3. napja kaparósorsjegyezik (megszállotja:)) de 2 napja nem nyert már semmit sem, így a mai palacsintázás elmaradt :P viccelek...

Iszonyú pirosak vagyunk, a lábszáramtól kezdve a tenyeremig (azmeghogyan??) rák vörös vagyok/vagyunk, így sosem gondoltuk volna, hogy ezt mondjuk, de holnap azért jó lesz egy "tengerpart mentes pihenőnap" mert a bőrünkön nyomot hagyott ez a francia riviéra...na meg persze bennünk is:)

Sok puszi, holnap Arles-ből jelentkezem!

Még mindig Juan-les-Pins (7.nap)

Fölöttünk elszáguldó repülők száma: 35 (abszolút növekvő tendencia, eddig napi 10-et alig láttunk)
A yachtok száma ma: 4 (csökkenő tendencia, tegnap 11-en voltak :)
Levegő hőmérséklete: 35 fok
Víz hőmérséklete: 26 fok
Kizárt emberek száma párnával és takaróval: 0
Blanki legyőzött fóbiájának száma: 1
Na lássuk csak mi is történt ma, hm hát konkrétan semmi extra :)
Reggel először olybá tűnt, hogy még egy ideig nem látjuk a napot, ugyanis felhős volt az ég még reggel 8-kor. Szokásos reggelink a szobában telt, ahol francia időjárás előrejelzést bambultunk. Kis ijesztgetés után aztán előbújt a napocska és bőszen sütött megállás nélkül egész álló nap.

A parton délelőtt legalább 35 repülőt számoltunk, ami a fejünk felett éppen a nizzai repülőtér felé tartott. A tenger még mindig szuper :)

A beach ball-os játékon kívül aztán még azt is "játszottuk" hogy megterveztük a vasárnapunkat, bizony, holnap lesz utolsó esténk itt!:) És nagyjából összeállítottunk a programunkat:) Úgyhogy készítem az orrocskám a levendula illathoz ami ellepi Arles-t és Avignon-t:) De betérünk majd Saint Tropez-be is :)

Ma voltunk a legtovábbig a parton, egészen 7 óráig fürödtünk és napoztunk! :) Így a vacsora későre tolódott,de annál jobban esett :) Anyuék kagylót feleztek, mi hugival pedig csirkehusit ettünk tagliatellével:) És elérkeztem életem egyik döntő szakaszához: megkóstoltam egy kagylót!!!!!!!! Ez nálam hatalmas élmény volt, mert irtózom minden nemű tengeri herkenytűtől! Úgyhogy egész este büszkén hajtogattam: megettem egy kagylót! egy egészet! (nagyon picik ám:) én! én! én!

Hát igen..Belegondoltam, hogy én ugyan mikor tudnék egy ekkora adag (hatalmasat adnak) kagylót megfelezni az Attilával, hát őő kb sosem...:/ vagyis az óperenciás tengeren túl...talán:))) és akkor úgy döntöttem egyet megkóstolok. Hosszasan vaciláltam, hogy tegyem-e villára, vagy csak fogjam meg és kapjam be azt a kagyló belsőt, mindenesetre átgondoltan indultam neki. Végig gondoltam egy-egy forgatókönyvet, és még párszor hajtogattam magamnak: menni fog, menni fog...kicsit kérdeztem mindenkit az ízéről, rágós lesz?puha?mégis mire készüljek??:)) hal ízre? ezután még nyeltem vagy százat és vééégül bekaptam a kb babszemnyi nagyságú kagylót :D El kell mondanom,hogy tényleg semmi, hal ízt, tengeri dolgot nem éreztem rajta, de egyelőre már ez számomra nagy dolog volt :))

Így történt hát a mai esténk, átestem életem első kagylóján, igaz, hogy csak egy volt, és nagyon pici, szinte már nem is emlékszem:) de a lényeg, hogy sikerült, megettem:):)

Továbbra is iszonyú melegek vagyunk, mert ég a bőrünk ezerrel még a késő esti órákban is, gondolkodtunk is rajta, hogy felajánljuk magunkat a vacsi elkészítéséhez,de a pincér hiányos angol tudása miatt nem éltek a lehetőséggel, pedig tényleg simán ránk üthetnének egy tojást legalább :) 

Holnap is jelentkezem, sok puszi:) 

6. nap még mindig pihi :P

Juan-les-Pins-ben ma lesz harmadik éjszakánk:) mai napunk szintén nagyon jól telt, fürdés, napozás, megsülés felváltva :)

Tegnap este aztán a napi kalandos történések sora nem is ért véget, elfelejtettem ugyanis írni arról a vicces képről, amivel szembesültünk hugival amikor felértünk az emeletünkre. Egy férfi bőszen kopogott a szoba ajataján és motyogott valamit. Valószínűleg kizárta az asszony, de a női törődés továbbra is meglátszott: egy párnát és egy takarót is adott a férfinak a folyosóra, nyilván azért hogy kényelmes legyen az éjszakája :))) szegényt nagyon sajnáltuk, nem tudtuk mi volt az indok, de remélhetőleg mára megoldódott,mert ma már csak egy férfi szandál volt kirakva az ajtójuk előtt. (Lehet, hogy büdös volt a csóka lába? ...)

Mai nap miután apa telefon maratonját végig hallgattuk (szegénynek sokat kellet telózni), elindultunk a partra, ugyanazon cselekvéseket véghez vinni mint tegnap. (pihi, sör, fürdés, pihi.....:)

Olyan sokan játszanak a parton beach ball-t, hogy mi is vásároltunk két ütőt és hozzá tartozó kis labdácskát, amivel aztán jó sokáig eljátszottunk:)

Ebédre croque monsieur-t ettünk, tavaly már említettem eme francia melegszendvicset. Bárokban, kisebb evős helyeken kedvelt szendvicsről van szó, bendőjében sajt és sonka található, kívül pedig besamel mártás. Az bizonyos, hogy a neve croquer (rágni, ropogni) igéből ered, de az, hogy a monsieur hogy került utána azt senki sem tudja:)

Délután ettünk Crepes-t azaz óriás palacsintát, nagyon finom volt és jól esett:) Nutellásat választottunk, ami után mindannyian olyanok voltunk mint egy maszatos kisgyerek :)

Az égési sérüléseink továbbra sem csillapodtak, de azért kezdünk már barnulni :)

Este egy pizzériában ettünk, isteni finom volt, igazi vékony olasz pizza, fokhagymás szósz és feltét:) én mint olasz kritikus igazán csínyán bánok a dícsérő szavakkal, ha olasz ételről van szó,de ez ...hát isteni volt:):) (anyu spgaettit evett)

Ami nagyon érdekes, az az, hogy a parton, étteremben, szállodában lévő turisták 90%-a francia. Nagyon kevés a külföldi, szinte tényleg csak francia szavakat lehet hallani. Mindenhova franciául van kiírva minden, étteremben is megspórolják az angol vagy éppen német étlapot. A pincérekről ne is beszéljünk:))) immáron harmadik este activity-zünk egy hatalmasat, amit amúgy élvezünk, mert tényleg vicces, ahogyan próbálunk beszélni velük. Hiába kérdezünk valamit angolul, ő válaszol franciául:) végeredményben így abszolút döntetlen a társasjáték, mert ő is és mi is nyerünk :) 

Este még sétáltunk a parton, játékteremben autóztunk egyet anyuval, hugival meg asztali korongoztunk.:) A parton amúgy sok a kirakodós, estére egész jól lehűl a levegő és persze szuper a hangulat. 

Sikerült kinézni a holnapi vacsi helyünket, úgyhogy alig várom, hogy beszámoljak róla!:)

Pusziii

5. napunk és már pihenünk:)

Reggel a szobában reggeliztünk, aztán lementünk a partra. Szerettünk volna egy jó kis napágyas helyet foglalni,de ehelyett inkább saját leizzadásunkat foglaltuk le. Sehol senki nem volt, olybá tűnt, hogy minden napágy szabad reggel 9-kor, erre kiderül hogy nem! Mindegyik ugyanis foglalva volt, vagy tengerparti szálloda vendégek által vagy más fürdőzők által. Eddig mindenhol maximum 15 eurót fizettünk 2 napágyért és egy napernyőért, de most a francia riviérán bizony egy darab napágyért kérnek 22 eurót...nem kellett sokat számolni ahhoz, hogy tudjuk mennyibe kerülne, így inkább tovább álltunk, 10 perces séta alatt láttunk már egy db ágyat 19 euróért, 15 perces sétánk után pedig 18 euróért...ezután jött a sima homokos, mindenféle napágy és napernyő mentes part, ami aztán extra szupernek tűnt számunkra:) így beruháztunk 4 gyékénybe, apa visszaszaladt a napernyőért és happy end volt...mármint a mi napunk ezen része...ugyanis sajnos volt akinek korántsem végződött jól ez a nap. Nem messze a vízi mentőktől telepedtünk le kis gyékényünk és törülközőnk társaságában, akiket nem sokkal megérkezésünk után futni és ezerrel újraéleszteni láttunk. Bizony, alig mentünk be a vízbe és jöttünk ki már volt aki bizony kemény dolgozott egy ember életéért....hosszú percekig (de tényleg) minden szempár rájuk szegeződött, mert nagyon szorgalmasan alkalmazták a szívmasszást, mindaddig amíg szegény vízimentőnek rendesen remegett a keze. Persze mindenki őket nézte tátott szájjal a vízből, a partról, így kénytelenek voltak a végén már napernyővel és a “másik partról” kölcsönvett napágyakkal eltakarni szegény beteget...nagy vártatva, igen későn megérkezett aztán a mentő osztag, egyszerre a rendőrökkel, de sajnos a végkifejletet nem tudjuk, de nem sok jót reméltünk sajnos az öreg néninek, mert nagyon gyanús volt, hogy sokáig ott álltak fölötte és egyre inkább eltakarni akarták..:(

Ezután igyekeztünk persze túlleni a történteken, mint ahogy mindenki és a víz élvezetébe menekülni a tűző nap elől :) rengeteget fürödtünk,de még anyu is:))) aki kb 1-2x jó ha bemegy egy nap a vízbe, mondván hogy “túl hideg” de most annyira melegünk volt a naptól, hogy 10 percenként a vízbe rohangáltunk. Volt nálunk 20-as, 30-as napolaj, naptej de még így sem vagyunk nevezhetőek “szobahőmérsékletűnek”, ugyanis a bőrünk rendesen ég!!!:):) Első égési sérülések: pipa!

A délelőtt ezen a parton továbbra sem volt esemény mentes. Egyszercsak egy rendkívül éles, ordító, már-már rémisztő gyerek sírásra lettünk figyelmesek, ami aztán az egész partnak feltűnt, így hirtelen a figyelem közzéppontjába került a körülbelül 3 éves kisfiú, aki torkaszakadtából futkorászott fel s alá valószínűleg a szüleit keresve! Mindenki egy pillanat alatt megdermett, figyelve a kisfiút. Először egy néni próbálta meg megnyugtatni,de olyan gyorsan jött ment, hogy hihetetlen, így a néni nem tudott nyomába eredni. Minekután az egyik vizimentőnek is feltűnt az égtelen sírása szegény fiúcskának, úgy gondolta méltó ellenfele lesz hosszútávon. Hamar kiderült, hogy szó sincs róla! Olyan simán lehagyta a torkaszakadtából ordító kisfiú, hogy azt még Usain Bolt is megirigyelné :) Persze kívülről vicces volt, ahogy egy üvöltő kisfiú nyomába eredt pár felnőtt, aki képtelen volt lehagyni!!! de mégis hoool van a szülőő ilyenkor?? Egy jó néhány kör után hirtelen meglett a kisfiú anyukája is, aki valószínűleg büszke volt fia hosszú táv futó eredményeire, ugyanis egy csekély szégyenérzet nélkül felkapta és eltűnt a színről. A vízimentőnek ez persze nem tetszett, így utánuk ment....:) Mindenesetre újságra délelőtt nem volt szükségünk a parton,mert volt elég sok minden ami lekötött bennünket...

A partról....fantasztikus homokos, sehol hál’Isten egy kő darab, ami kellemetlenné tenné a gyékényes napozásunkat, a víz nagyon kellemes, van zuhanyzó is :))

(katt a képre és nagyobb lesz)

Ebédre inkább ilyen pizza szeleteket ettünk, elfogadható volt, de érdekes, hogy azt hittük Olaszország után már drágább nem lehet egy hely, de kiderült, hogy mégis. Az első szívrohamunk után - napágy árak- már csak az étel, ital volt még egy hőmérséklet emelő dolog, de a víznek hála lehűltünk hamar....Este aztán találtunk egy éttermecskét, nem olyan messze a parttól, ahol a ház ajánlatát ettük, ami nem volt más mint steak salátával és ceruza babbal (anyu, Csili és én is ezt ettük:), illetve kagyló (amit pedig apa fogyasztott:). 

(katt a képre és nagyobb lesz)

Sajnos tegnap este 10-kor elment a szobában az internet, letelefonáltunk a recepcióra, akik közölték, hogy elrontottak valamit az újraindításnál, ezért csak most teszem közzé az 5. napunk történéseit.

Sok puszi Mindenkinek :)

Monaco-Grasse-Juan les Pins 4. nap

Üdv Mindenkinek immáron a francia riviéra gyöngyszeméről, Juan les Pins-ről:) A Francia Riviéra vagy Azúr-part (franciául Côte d'Azur) a Földközi-tenger partvidékének Marseille-től Mentonig terjedő szakasza, melynek hosszúsága kb. 120 km. 

Mostmár 1200 km-re vagyunk Dombóvártól:)

Reggel még Monacoban ébredtünk, ami nem tartozott a legkellemesebb ébredésünkhöz :)) A mi szobánk Csilivel, olyan pici volt, mintha egy hobbit párnak szánták volna. Még nekem is - törpillának- lelógott az ágyról a lába :D nem sokat aludtunk,mert ha én megfordultam, arra Csili is felkelt és fordítva. A légkondi erős volt, reggelre egy fejfájást szintén magunkénak tudhattunk. Mikor azonban felkeltem (emlékszem fél2 és 3-kor is :D és kikapcsoltam, akkor meg úgy izzadtunk mint egy ló :/)  A takarómról meg nem is beszélve. Hugi ugyanis álmában elbitorolta, csakúgy mint Pármában. 

Miután aztán felkerekedtünk, Monacoban töltöttünk még egy  kis időt és a Forma 1-es pályán is végig mentünk:) Fényképezkedtünk a Rascasse kanyarban és kávéztunk egyet a kikötőben :) Az idő már ekkor nagyon jó volt, és egyre csak emelkedett a hőmérséklet. A kikötő telis tele yacthokkal és láttunk olyan óriási ócenjáró hajókat is:) Nagyon nagy a forgalom a városban, lépésben lehet haladni bármerre is szeretnék menni.

Ezután a Gran Corniche Monaco utáni részén kocsikáztunk, 500 m magasan. Ezen a Julius Caesar ideje óta létező útvonalon, a gyönyörű tengerparton kívül más látnivalókat is találunk a francia Riviérán:  például a hegyekbe ékelődő hangulatos kis falvakat :)

Az utunk aztán Grasse-ba, az illat fővárosába vezetett. Cannes-tól körülbelül 15 kilométerre, Nizza közelében terül el. A parfümkészítés gyökereit ismerhetjük meg ebben a romantikus kis városban:) Itt termesztik Franciaország illatainak alapanyagául szolgáló virágok 2/3 részét. A jázmintermesztés rendkívül jelentős. Különböző parfürmériák emblémájába botlunk mihelyst beérünk Grasse-ba, amelyek mind-mind meglátogathatók. Páldául: Molinard, Fragonard, Galimard. Érdekesség, hogy Grasse-ban 40 üzem készít parfümöket többek között olyan nagy márkáknak, mint a Chanel, az YSL és a Dior. Mi sem voltunk rest és kiválasztottuk a legrégebbi parfümházat, a Molinard-ot. 1849-ben hozták létre ezt a családi vállalkozást, ahol ma 6 kis termecskébe nyerhetünk betekintést, ingyenes kis tárlatvezetéssel (franciául,de kaptunk kis angol füzetecskét) majd pedig a Shop-ban nézelődhetünk. Kínálatukban parfümöket, szappanokat (úgyhogy szappan mániások: Edus néni és szappan készítők: Zsani bőszen emlegetve voltak :):), gyertyákat, testápolási- és aromaterápiás termékeket találunk. Sajnos bent nem lehet fényképezni, de az internet segítségével igyekeztem a ma látott szappanokat idevarázsolni :) Az illatokat sajnos nem tudom, ezért ezt mindenkinek a fantáziájára bízom :)

Grasse után Juan les Pins-be vettük az irányt, ahol Best Western szállodánk elfoglalása után nagyot csobbantunk a tengerben:) Nagyon frissítő a víz hőmérséklete és szuper az idő is itt a Francia Riviérán:) Most több napot is itt fogunk dagonyázni (5 éjszakát) és alig várom, hogy tudósítsak mindenről :)

Holnap már a partról is teszek fel képeket és mindenféléről, de ma remélem elég lesz a lemenő nap fényében egy fotó rólam egy pohár Camparival :) 

Mindenki egészségére!

Puszi jó éjt vagy éppen jó reggelt, ki mikor olvassa :)

San Remo - Monte Carlo :) 3. napunk

Elérkeztünk bizony harmadik napunkhoz:) Reggel Genovából indultunk a 170 km-re lévő Monte Carlo felé, de útba ejtettünk mint tavaly San Remo-t is. Mivel tavaly szuper jó fagyaltot ettünk, úgy gondoltuk idén is megismételjük:) Tiramisu, Banana Split és Fragolata  fagyikelyhek láthatók a fotóinkon :)

Út közben egyszer megálltunk egy benzínkútnál kávézni, konkrétan egy Autogrillnél, ami amúgy egy olasz különlegesség. Csak benzinkutak mellett található, önkiszolgáló étteremmel, kis shoppal ( persze telis tele olasz különlegességekkel) és szuper kávéval :) :)

Az idő ma nagyon nyárias volt, 37 fokot láttunk egy kijelzőn és éreztük is, hogy elképesztő meleg van.

Körülbelül kettő óra volt mikor már a Grande Corniche alsó részén jöttünk, az úgy nevezett  “nagypárkányon”, ami nem az autópályán vezet Monaco felé, hanem közúton, de olyan gyönyörű látványban részesülhetünk, hogy megéri inkább a kacskaringós utakat választani :) 

Elfoglaltuk a szállásunkat (ugyanaz mint tavaly) és azután sétálni indultunk és persze a kaszinóba tettünk egy újabb látogatást :) Hugi egy éve arról álmodik, hogy szerencsés kezével kaszinózni fog. Ez alatt egy 21-ezést jelentő játék értendő, amt én tényleg csupán a szerencse játékának neveznék (akkor nyersz ha magasabb kártyaszámod van mint a másiknak,de nem lehet több 21-nél, de a 21 a black jack ((azt hiszem,bocsánat ha tévedek:)), és abban a teremben található, ahová turistákat is beengednek:) Persze fotózni tilos, egy külön ruhatárban kell leadni azokat. Belül is nagyon sok a biztonsági őr, de bizony Monte Carlo belvárosában is ez a helyzet, szinte minden zebránál található egy rendőr.
(több visszajelzést is kaptam a végkifejletről ami nem más, mint az, hogy párszor veszített és párszor nyert a hugi:) végeredményben 2 euróval többet tudott csinálni beletett pénzecskéjéből:):)

A kaszinó előtt csak úgy mint tavaly (amikor itt voltunk), meg gondolom minden nap drágábbnál drágább autók parkolnak:) Mi meg persze úgy sohajtozunk, mint körülbelül a rabok sóhajtoztak a sóhajok hídján Velencében...:):)

Persze nem feledkeztünk meg most sem a Forma 1-es pályáról, a hajtűkanyarnál fotóztunk is párat:)Sétáltunk még a Vasarely remekműnél is :) Ami az eget, a vizet és a földet jelképezi :)

Ezután megcsodáltuk a yacthokat a tengeren, mert hát volt belőlük pár...:)

Esti sétánál és persze nappal is lehet látni cikázó Rolls Royce-t, Ferrarit, Lamborghinit, Maseratit és jó illatú Chanel táskás hölgyeket, Rolex órás férfiakat borozni a kaszinó melletti kávézókban:) Ez bizony Monte Carlo....:)

Holnap irány Juan-les-Pins :) sok puszi mindenkinek!:)

Cinque Terre - Genova 2.nap

Héhahó Mindenki!

Fantasztikus napunk volt, a már említett Cinque Terre-t látogattuk meg. Eme elnevezés szó szerint azt jelenti "Öt föld", valójában pedig öt kis falucska, ahova bizony autóval nem lehet betérést nyerni, mert védett területnek számít, hiszen az UNESCO világörökség része. Még otthon meglestük a vaporetto-k indulását, így tudtuk, hogy a számunkra megfelelő hajócska, 10-kor indul La Spezia-ból. Ezért korán keltünk, megreggeliztük (szuper reggelink volt a Hotel Toscaniniben) és aztán fél 8 után útra keltünk. 

120 km-t daráltunk ma La Speziáig, ami nem volt sok időben, de a parkolással sikerült elszöszölnünk. Megkérdeztem ugyanis két olaszt, hogy hol és mennyit kell fizetni, akiktől megtudtuk, hogy mivel vasárnap van, ezért a kék és fehér festésű parkolóhelyen ingyenes a parkolás, ami azért is jó kis infó,mert amúgy óránként kb 1,5-2 euró lenne. Na sikeresen találtunk kb 5-10percre a kikötőtől egy parkolóhelyet (amúgy rengetegen voltak) és indultunk a hajó felé. 

La Spezia kikötő

Vettünk oda-vissza jegyet (andata e ritorno) Cinque Terre 5 földjére azaz Portovenere, Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al mare- hoz. A jegyünk felhatalmazott bennünket a ki és be- szálláshoz, azaz ott álltunk meg,ahol akartunk és később aztán minden további nélkül fel is szállhatunk, hogy tovább menjünk. Ez így 27 euró volt per koponya, amiről azt kell tudni, hogy hétköznap ugyanez oda és vissza 25 euróba kerül. Szóval a parkolást meglehet spórolni, de így egy 2 eurót sajnos veszíthetünk.

Íme pár fotó a hajóról és rólunk

(kattintás a képre és nagyobb lesz:) a vár Portovenere megállónál található)

Mi Vernazza-t választottuk meg először megállónk helyéül, azért, mert azt olvastuk az interneten, hogy ez a legszebb. Hát igen a legszebb a legszubjektívabb dolog a világon:) Így bátorkodtam én is megválasztani az één legszebbemet, ami nem volt más, mint Manarola:)

Egy kicsit azért itt is elidőztünk Vernazza-n és megcsodáltuk a színes épületeket.

Eztáán pedig Manarola-ra esett a választásunk, így itt is kiszálltunk és eltöltöttünk egy kis időt...:) a hajózás amúgy normalmente mind az 5 földet megtekintve 2 óra, mivel mindenhol megállunk,megvárjuk hogy be- és kiszálljanak az emberkék, így nem is csoda!:) Ebédre (rajtam kívül mindenki) halat vagy tenger gyümölcseit evett :)

Külön fantörpikus dolog volt, hogy fürödni is volt szerencsénk a jég hideg Ligur-tengerben:) Hál'Isten gyorsan megszoktuk a hideget és úszkáltunk is sokat :) a nap meg csak tűzött és tűzött, engem olyan pirospozsgásan megsütött, mint nyári meleg napsugár a gönci kajszibarackot :)

Összefoglalva tényleg különleges élmény volt, mert érdekes látványt nyújtanak a színes épületek, a megbújt éttermek, hemzsegő turisták és persze a gyönyörű, tiszta tengervíz, ami mind eme 5 falucska varázsát alkotják :) Kétségtelen, hogy megéri ellátogatni, hiszen hajóval élmény lehet bejárni mindenkinek :)

Esténket Genovában töltöttük, a szállás rendben van:) Vacsoráztunk még utoljára olasz földön (spagettit, pizzát és focacccinit) hiszen holnap ilyenkor már Monte Carlo-ban éjszakázunk:)

Puszi mindenkinek!:)