6. nap még mindig pihi :P

Juan-les-Pins-ben ma lesz harmadik éjszakánk:) mai napunk szintén nagyon jól telt, fürdés, napozás, megsülés felváltva :)

Tegnap este aztán a napi kalandos történések sora nem is ért véget, elfelejtettem ugyanis írni arról a vicces képről, amivel szembesültünk hugival amikor felértünk az emeletünkre. Egy férfi bőszen kopogott a szoba ajataján és motyogott valamit. Valószínűleg kizárta az asszony, de a női törődés továbbra is meglátszott: egy párnát és egy takarót is adott a férfinak a folyosóra, nyilván azért hogy kényelmes legyen az éjszakája :))) szegényt nagyon sajnáltuk, nem tudtuk mi volt az indok, de remélhetőleg mára megoldódott,mert ma már csak egy férfi szandál volt kirakva az ajtójuk előtt. (Lehet, hogy büdös volt a csóka lába? ...)

Mai nap miután apa telefon maratonját végig hallgattuk (szegénynek sokat kellet telózni), elindultunk a partra, ugyanazon cselekvéseket véghez vinni mint tegnap. (pihi, sör, fürdés, pihi.....:)

Olyan sokan játszanak a parton beach ball-t, hogy mi is vásároltunk két ütőt és hozzá tartozó kis labdácskát, amivel aztán jó sokáig eljátszottunk:)

Ebédre croque monsieur-t ettünk, tavaly már említettem eme francia melegszendvicset. Bárokban, kisebb evős helyeken kedvelt szendvicsről van szó, bendőjében sajt és sonka található, kívül pedig besamel mártás. Az bizonyos, hogy a neve croquer (rágni, ropogni) igéből ered, de az, hogy a monsieur hogy került utána azt senki sem tudja:)

Délután ettünk Crepes-t azaz óriás palacsintát, nagyon finom volt és jól esett:) Nutellásat választottunk, ami után mindannyian olyanok voltunk mint egy maszatos kisgyerek :)

Az égési sérüléseink továbbra sem csillapodtak, de azért kezdünk már barnulni :)

Este egy pizzériában ettünk, isteni finom volt, igazi vékony olasz pizza, fokhagymás szósz és feltét:) én mint olasz kritikus igazán csínyán bánok a dícsérő szavakkal, ha olasz ételről van szó,de ez ...hát isteni volt:):) (anyu spgaettit evett)

Ami nagyon érdekes, az az, hogy a parton, étteremben, szállodában lévő turisták 90%-a francia. Nagyon kevés a külföldi, szinte tényleg csak francia szavakat lehet hallani. Mindenhova franciául van kiírva minden, étteremben is megspórolják az angol vagy éppen német étlapot. A pincérekről ne is beszéljünk:))) immáron harmadik este activity-zünk egy hatalmasat, amit amúgy élvezünk, mert tényleg vicces, ahogyan próbálunk beszélni velük. Hiába kérdezünk valamit angolul, ő válaszol franciául:) végeredményben így abszolút döntetlen a társasjáték, mert ő is és mi is nyerünk :) 

Este még sétáltunk a parton, játékteremben autóztunk egyet anyuval, hugival meg asztali korongoztunk.:) A parton amúgy sok a kirakodós, estére egész jól lehűl a levegő és persze szuper a hangulat. 

Sikerült kinézni a holnapi vacsi helyünket, úgyhogy alig várom, hogy beszámoljak róla!:)

Pusziii

5. napunk és már pihenünk:)

Reggel a szobában reggeliztünk, aztán lementünk a partra. Szerettünk volna egy jó kis napágyas helyet foglalni,de ehelyett inkább saját leizzadásunkat foglaltuk le. Sehol senki nem volt, olybá tűnt, hogy minden napágy szabad reggel 9-kor, erre kiderül hogy nem! Mindegyik ugyanis foglalva volt, vagy tengerparti szálloda vendégek által vagy más fürdőzők által. Eddig mindenhol maximum 15 eurót fizettünk 2 napágyért és egy napernyőért, de most a francia riviérán bizony egy darab napágyért kérnek 22 eurót...nem kellett sokat számolni ahhoz, hogy tudjuk mennyibe kerülne, így inkább tovább álltunk, 10 perces séta alatt láttunk már egy db ágyat 19 euróért, 15 perces sétánk után pedig 18 euróért...ezután jött a sima homokos, mindenféle napágy és napernyő mentes part, ami aztán extra szupernek tűnt számunkra:) így beruháztunk 4 gyékénybe, apa visszaszaladt a napernyőért és happy end volt...mármint a mi napunk ezen része...ugyanis sajnos volt akinek korántsem végződött jól ez a nap. Nem messze a vízi mentőktől telepedtünk le kis gyékényünk és törülközőnk társaságában, akiket nem sokkal megérkezésünk után futni és ezerrel újraéleszteni láttunk. Bizony, alig mentünk be a vízbe és jöttünk ki már volt aki bizony kemény dolgozott egy ember életéért....hosszú percekig (de tényleg) minden szempár rájuk szegeződött, mert nagyon szorgalmasan alkalmazták a szívmasszást, mindaddig amíg szegény vízimentőnek rendesen remegett a keze. Persze mindenki őket nézte tátott szájjal a vízből, a partról, így kénytelenek voltak a végén már napernyővel és a “másik partról” kölcsönvett napágyakkal eltakarni szegény beteget...nagy vártatva, igen későn megérkezett aztán a mentő osztag, egyszerre a rendőrökkel, de sajnos a végkifejletet nem tudjuk, de nem sok jót reméltünk sajnos az öreg néninek, mert nagyon gyanús volt, hogy sokáig ott álltak fölötte és egyre inkább eltakarni akarták..:(

Ezután igyekeztünk persze túlleni a történteken, mint ahogy mindenki és a víz élvezetébe menekülni a tűző nap elől :) rengeteget fürödtünk,de még anyu is:))) aki kb 1-2x jó ha bemegy egy nap a vízbe, mondván hogy “túl hideg” de most annyira melegünk volt a naptól, hogy 10 percenként a vízbe rohangáltunk. Volt nálunk 20-as, 30-as napolaj, naptej de még így sem vagyunk nevezhetőek “szobahőmérsékletűnek”, ugyanis a bőrünk rendesen ég!!!:):) Első égési sérülések: pipa!

A délelőtt ezen a parton továbbra sem volt esemény mentes. Egyszercsak egy rendkívül éles, ordító, már-már rémisztő gyerek sírásra lettünk figyelmesek, ami aztán az egész partnak feltűnt, így hirtelen a figyelem közzéppontjába került a körülbelül 3 éves kisfiú, aki torkaszakadtából futkorászott fel s alá valószínűleg a szüleit keresve! Mindenki egy pillanat alatt megdermett, figyelve a kisfiút. Először egy néni próbálta meg megnyugtatni,de olyan gyorsan jött ment, hogy hihetetlen, így a néni nem tudott nyomába eredni. Minekután az egyik vizimentőnek is feltűnt az égtelen sírása szegény fiúcskának, úgy gondolta méltó ellenfele lesz hosszútávon. Hamar kiderült, hogy szó sincs róla! Olyan simán lehagyta a torkaszakadtából ordító kisfiú, hogy azt még Usain Bolt is megirigyelné :) Persze kívülről vicces volt, ahogy egy üvöltő kisfiú nyomába eredt pár felnőtt, aki képtelen volt lehagyni!!! de mégis hoool van a szülőő ilyenkor?? Egy jó néhány kör után hirtelen meglett a kisfiú anyukája is, aki valószínűleg büszke volt fia hosszú táv futó eredményeire, ugyanis egy csekély szégyenérzet nélkül felkapta és eltűnt a színről. A vízimentőnek ez persze nem tetszett, így utánuk ment....:) Mindenesetre újságra délelőtt nem volt szükségünk a parton,mert volt elég sok minden ami lekötött bennünket...

A partról....fantasztikus homokos, sehol hál’Isten egy kő darab, ami kellemetlenné tenné a gyékényes napozásunkat, a víz nagyon kellemes, van zuhanyzó is :))

(katt a képre és nagyobb lesz)

Ebédre inkább ilyen pizza szeleteket ettünk, elfogadható volt, de érdekes, hogy azt hittük Olaszország után már drágább nem lehet egy hely, de kiderült, hogy mégis. Az első szívrohamunk után - napágy árak- már csak az étel, ital volt még egy hőmérséklet emelő dolog, de a víznek hála lehűltünk hamar....Este aztán találtunk egy éttermecskét, nem olyan messze a parttól, ahol a ház ajánlatát ettük, ami nem volt más mint steak salátával és ceruza babbal (anyu, Csili és én is ezt ettük:), illetve kagyló (amit pedig apa fogyasztott:). 

(katt a képre és nagyobb lesz)

Sajnos tegnap este 10-kor elment a szobában az internet, letelefonáltunk a recepcióra, akik közölték, hogy elrontottak valamit az újraindításnál, ezért csak most teszem közzé az 5. napunk történéseit.

Sok puszi Mindenkinek :)

Monaco-Grasse-Juan les Pins 4. nap

Üdv Mindenkinek immáron a francia riviéra gyöngyszeméről, Juan les Pins-ről:) A Francia Riviéra vagy Azúr-part (franciául Côte d'Azur) a Földközi-tenger partvidékének Marseille-től Mentonig terjedő szakasza, melynek hosszúsága kb. 120 km. 

Mostmár 1200 km-re vagyunk Dombóvártól:)

Reggel még Monacoban ébredtünk, ami nem tartozott a legkellemesebb ébredésünkhöz :)) A mi szobánk Csilivel, olyan pici volt, mintha egy hobbit párnak szánták volna. Még nekem is - törpillának- lelógott az ágyról a lába :D nem sokat aludtunk,mert ha én megfordultam, arra Csili is felkelt és fordítva. A légkondi erős volt, reggelre egy fejfájást szintén magunkénak tudhattunk. Mikor azonban felkeltem (emlékszem fél2 és 3-kor is :D és kikapcsoltam, akkor meg úgy izzadtunk mint egy ló :/)  A takarómról meg nem is beszélve. Hugi ugyanis álmában elbitorolta, csakúgy mint Pármában. 

Miután aztán felkerekedtünk, Monacoban töltöttünk még egy  kis időt és a Forma 1-es pályán is végig mentünk:) Fényképezkedtünk a Rascasse kanyarban és kávéztunk egyet a kikötőben :) Az idő már ekkor nagyon jó volt, és egyre csak emelkedett a hőmérséklet. A kikötő telis tele yacthokkal és láttunk olyan óriási ócenjáró hajókat is:) Nagyon nagy a forgalom a városban, lépésben lehet haladni bármerre is szeretnék menni.

Ezután a Gran Corniche Monaco utáni részén kocsikáztunk, 500 m magasan. Ezen a Julius Caesar ideje óta létező útvonalon, a gyönyörű tengerparton kívül más látnivalókat is találunk a francia Riviérán:  például a hegyekbe ékelődő hangulatos kis falvakat :)

Az utunk aztán Grasse-ba, az illat fővárosába vezetett. Cannes-tól körülbelül 15 kilométerre, Nizza közelében terül el. A parfümkészítés gyökereit ismerhetjük meg ebben a romantikus kis városban:) Itt termesztik Franciaország illatainak alapanyagául szolgáló virágok 2/3 részét. A jázmintermesztés rendkívül jelentős. Különböző parfürmériák emblémájába botlunk mihelyst beérünk Grasse-ba, amelyek mind-mind meglátogathatók. Páldául: Molinard, Fragonard, Galimard. Érdekesség, hogy Grasse-ban 40 üzem készít parfümöket többek között olyan nagy márkáknak, mint a Chanel, az YSL és a Dior. Mi sem voltunk rest és kiválasztottuk a legrégebbi parfümházat, a Molinard-ot. 1849-ben hozták létre ezt a családi vállalkozást, ahol ma 6 kis termecskébe nyerhetünk betekintést, ingyenes kis tárlatvezetéssel (franciául,de kaptunk kis angol füzetecskét) majd pedig a Shop-ban nézelődhetünk. Kínálatukban parfümöket, szappanokat (úgyhogy szappan mániások: Edus néni és szappan készítők: Zsani bőszen emlegetve voltak :):), gyertyákat, testápolási- és aromaterápiás termékeket találunk. Sajnos bent nem lehet fényképezni, de az internet segítségével igyekeztem a ma látott szappanokat idevarázsolni :) Az illatokat sajnos nem tudom, ezért ezt mindenkinek a fantáziájára bízom :)

Grasse után Juan les Pins-be vettük az irányt, ahol Best Western szállodánk elfoglalása után nagyot csobbantunk a tengerben:) Nagyon frissítő a víz hőmérséklete és szuper az idő is itt a Francia Riviérán:) Most több napot is itt fogunk dagonyázni (5 éjszakát) és alig várom, hogy tudósítsak mindenről :)

Holnap már a partról is teszek fel képeket és mindenféléről, de ma remélem elég lesz a lemenő nap fényében egy fotó rólam egy pohár Camparival :) 

Mindenki egészségére!

Puszi jó éjt vagy éppen jó reggelt, ki mikor olvassa :)

San Remo - Monte Carlo :) 3. napunk

Elérkeztünk bizony harmadik napunkhoz:) Reggel Genovából indultunk a 170 km-re lévő Monte Carlo felé, de útba ejtettünk mint tavaly San Remo-t is. Mivel tavaly szuper jó fagyaltot ettünk, úgy gondoltuk idén is megismételjük:) Tiramisu, Banana Split és Fragolata  fagyikelyhek láthatók a fotóinkon :)

Út közben egyszer megálltunk egy benzínkútnál kávézni, konkrétan egy Autogrillnél, ami amúgy egy olasz különlegesség. Csak benzinkutak mellett található, önkiszolgáló étteremmel, kis shoppal ( persze telis tele olasz különlegességekkel) és szuper kávéval :) :)

Az idő ma nagyon nyárias volt, 37 fokot láttunk egy kijelzőn és éreztük is, hogy elképesztő meleg van.

Körülbelül kettő óra volt mikor már a Grande Corniche alsó részén jöttünk, az úgy nevezett  “nagypárkányon”, ami nem az autópályán vezet Monaco felé, hanem közúton, de olyan gyönyörű látványban részesülhetünk, hogy megéri inkább a kacskaringós utakat választani :) 

Elfoglaltuk a szállásunkat (ugyanaz mint tavaly) és azután sétálni indultunk és persze a kaszinóba tettünk egy újabb látogatást :) Hugi egy éve arról álmodik, hogy szerencsés kezével kaszinózni fog. Ez alatt egy 21-ezést jelentő játék értendő, amt én tényleg csupán a szerencse játékának neveznék (akkor nyersz ha magasabb kártyaszámod van mint a másiknak,de nem lehet több 21-nél, de a 21 a black jack ((azt hiszem,bocsánat ha tévedek:)), és abban a teremben található, ahová turistákat is beengednek:) Persze fotózni tilos, egy külön ruhatárban kell leadni azokat. Belül is nagyon sok a biztonsági őr, de bizony Monte Carlo belvárosában is ez a helyzet, szinte minden zebránál található egy rendőr.
(több visszajelzést is kaptam a végkifejletről ami nem más, mint az, hogy párszor veszített és párszor nyert a hugi:) végeredményben 2 euróval többet tudott csinálni beletett pénzecskéjéből:):)

A kaszinó előtt csak úgy mint tavaly (amikor itt voltunk), meg gondolom minden nap drágábbnál drágább autók parkolnak:) Mi meg persze úgy sohajtozunk, mint körülbelül a rabok sóhajtoztak a sóhajok hídján Velencében...:):)

Persze nem feledkeztünk meg most sem a Forma 1-es pályáról, a hajtűkanyarnál fotóztunk is párat:)Sétáltunk még a Vasarely remekműnél is :) Ami az eget, a vizet és a földet jelképezi :)

Ezután megcsodáltuk a yacthokat a tengeren, mert hát volt belőlük pár...:)

Esti sétánál és persze nappal is lehet látni cikázó Rolls Royce-t, Ferrarit, Lamborghinit, Maseratit és jó illatú Chanel táskás hölgyeket, Rolex órás férfiakat borozni a kaszinó melletti kávézókban:) Ez bizony Monte Carlo....:)

Holnap irány Juan-les-Pins :) sok puszi mindenkinek!:)

Cinque Terre - Genova 2.nap

Héhahó Mindenki!

Fantasztikus napunk volt, a már említett Cinque Terre-t látogattuk meg. Eme elnevezés szó szerint azt jelenti "Öt föld", valójában pedig öt kis falucska, ahova bizony autóval nem lehet betérést nyerni, mert védett területnek számít, hiszen az UNESCO világörökség része. Még otthon meglestük a vaporetto-k indulását, így tudtuk, hogy a számunkra megfelelő hajócska, 10-kor indul La Spezia-ból. Ezért korán keltünk, megreggeliztük (szuper reggelink volt a Hotel Toscaniniben) és aztán fél 8 után útra keltünk. 

120 km-t daráltunk ma La Speziáig, ami nem volt sok időben, de a parkolással sikerült elszöszölnünk. Megkérdeztem ugyanis két olaszt, hogy hol és mennyit kell fizetni, akiktől megtudtuk, hogy mivel vasárnap van, ezért a kék és fehér festésű parkolóhelyen ingyenes a parkolás, ami azért is jó kis infó,mert amúgy óránként kb 1,5-2 euró lenne. Na sikeresen találtunk kb 5-10percre a kikötőtől egy parkolóhelyet (amúgy rengetegen voltak) és indultunk a hajó felé. 

La Spezia kikötő

Vettünk oda-vissza jegyet (andata e ritorno) Cinque Terre 5 földjére azaz Portovenere, Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al mare- hoz. A jegyünk felhatalmazott bennünket a ki és be- szálláshoz, azaz ott álltunk meg,ahol akartunk és később aztán minden további nélkül fel is szállhatunk, hogy tovább menjünk. Ez így 27 euró volt per koponya, amiről azt kell tudni, hogy hétköznap ugyanez oda és vissza 25 euróba kerül. Szóval a parkolást meglehet spórolni, de így egy 2 eurót sajnos veszíthetünk.

Íme pár fotó a hajóról és rólunk

(kattintás a képre és nagyobb lesz:) a vár Portovenere megállónál található)

Mi Vernazza-t választottuk meg először megállónk helyéül, azért, mert azt olvastuk az interneten, hogy ez a legszebb. Hát igen a legszebb a legszubjektívabb dolog a világon:) Így bátorkodtam én is megválasztani az één legszebbemet, ami nem volt más, mint Manarola:)

Egy kicsit azért itt is elidőztünk Vernazza-n és megcsodáltuk a színes épületeket.

Eztáán pedig Manarola-ra esett a választásunk, így itt is kiszálltunk és eltöltöttünk egy kis időt...:) a hajózás amúgy normalmente mind az 5 földet megtekintve 2 óra, mivel mindenhol megállunk,megvárjuk hogy be- és kiszálljanak az emberkék, így nem is csoda!:) Ebédre (rajtam kívül mindenki) halat vagy tenger gyümölcseit evett :)

Külön fantörpikus dolog volt, hogy fürödni is volt szerencsénk a jég hideg Ligur-tengerben:) Hál'Isten gyorsan megszoktuk a hideget és úszkáltunk is sokat :) a nap meg csak tűzött és tűzött, engem olyan pirospozsgásan megsütött, mint nyári meleg napsugár a gönci kajszibarackot :)

Összefoglalva tényleg különleges élmény volt, mert érdekes látványt nyújtanak a színes épületek, a megbújt éttermek, hemzsegő turisták és persze a gyönyörű, tiszta tengervíz, ami mind eme 5 falucska varázsát alkotják :) Kétségtelen, hogy megéri ellátogatni, hiszen hajóval élmény lehet bejárni mindenkinek :)

Esténket Genovában töltöttük, a szállás rendben van:) Vacsoráztunk még utoljára olasz földön (spagettit, pizzát és focacccinit) hiszen holnap ilyenkor már Monte Carlo-ban éjszakázunk:)

Puszi mindenkinek!:)

Utazgatok,mert utazni élvezet... 1.nap

Hm-hm így 844 km után nem annyira érzem eme fenti állítást túl őszintének, de azért azt hiszem nem panaszkodhatunk :P :)

Az út zökkenőmentes volt, nem volt veszekedés majdnem otthon hagyott GPS töltő miatt  (mint tavaly) és nem is tévedtünk el egyszer sem. Dugó az volt, mihelyst Olaszországba értünk, simán hozzáadódtunk ama kocsisorhoz, ami körülbelül egy órán át kígyózott az autópályán.

Miután megérkeztünk Pármába a szállás elfoglalása előtt tankolni szerettünk volna, így a GPS segítségével találtunk is egy Shell kutat (apa Shell kártyája miatt muszáj Shell kútnál tankolnunk!:) és hát mint azt jól tudni az olaszoknál az úgy nevezett 'siesta' az egyike annak amit tisztelnek, szerintem a Mamma után a legjobban!:)  hiába értünk Parmába fél 4-kor, a self-service (önkiszolgáló) benzinkúttal igen csak meg kellett küzdenünk!!!:))) persze utólag már vicces, de ott helyben korántsem volt az. Mindehhez képzeljünk el egy tök üres benzinkutat, se kis shop, se kassza, sehol egy lélek, csak egy kóbor tankoló olasz, akit igyekeztem elcsípni azzal hogy "előbb kell fizetni mint tankolni??" aki aztán válaszolta sí sí sí...okkéé na megtámadtuk a self-services automatát, behelyeztük a kártyát, aki ezután azt írta ki hogy insert kilometers....aha..mivan???? milyen kilométert írjunk be??mi full tankot szeretnénk:D az tudtunkkal literben kifejezendő..esetleg??apa persze rögtön: "hát miért nem érted ezt? miről van szó?":D mondom hát valami kilométerről..:/ mit volt mit tenni néhány béna, tehetetlen összenézés után apa fogta és beírta hogy 1. ennyi kész. (ne is kérdezzétek) azután kérte a pin kódot és azt hogy pump.... vagyis pumpáljunk...ekkor apa kezébe vette azt a tankolós csodaszerszámot, de nem jött belőle semmi...aztán persze az automata válasz: "vegye ki a kártáyját" kössz... Ekkor jött a próba2... hát persze mit tudtunk csinálni mint minden "normális" ember ugyanazt a procedúrát ugyanolyan léptekkel végig nyomtuk...:D azért ez tipikus nem? feltételezzük először, hogy a gép a hülye..:D na persze nem jött semmi..akkor anyu beült előre a GPS-ben megkereste a másik Shell kutat ami mint utólag kiderült a város másik végén volt :D S mi reménykedve tovább hajtottunk...ez a pár kilométer csendben s elmélkedve telt...senki nem mondta ki,de mindenki bízott benne hogy nem self-service-es lesz a következő benzinkút, hanem élő hús-vér ember fogja megtankulni autónkat és elvenni a kártyánkat és mi csak fizetünk, mosolygunk, kimegyünk...haha...na ez jó vicc volt!amint a második önkiszolgáló Shell kúthoz értünk ugyanazzal a procedúrával szembesültünk. Mostmár kiszállt Csili is, aki szerény személyével szintén gyarapította a már tátott szájjal előre néző kórust..és fújta velünk..kártya be, 1-es benyomva (deminek??:) és pinkód, odaszaladva a tankolóhoz, ééss láss csodát semmi sem történik...aztán jött egy újabb szerencsétlen tankoló olasz, akitől végre segítséget próbáltunk kérni, de ő sem tudta hogy működik, viszont neki legalább készpénze volt...Anya nagy ötlete volt, hogy figyeljük meg ő vajon hogyan csinálja...persze messziről négyen négyfelől, ekkor már az autó minden ajtaja tárva-nyitva állt a benzinkút kellős közepén, s mi mint négy - ahogy Andris mondaná (Zsani baráném kisfia) - titkosügynök napszemüvegben koncentráltunk, hogy egy pillanatra se veszítsük szem elől a célpontot...na ez mondhatom ám ultra hasznos volt...nem volt jó ugyanis semmire sem...mindezek után előlről kezdődött az egész, kártya be, 1-es (mégegyszer nem tudom hogy jött??), pin kód, és rohanás a kúthoz, majd kiadja a kártyát és semmi sem történik. Oké, oké..akkor most próbáltuk meg azt, hogy nem az anyja után kötőszavakkal bombázzuk az automatát...lehiggadtunk, majd kezdtük előlről... politikusokat meghazudtoló meggyőződéssel rábeszéltük apát, hogy az önkényes 1-es helyett nyomjunk Yes- gombot, majd pedig azon állomás számát ahonnan tankoltunk..ez így normale, nem??:))) ugyanis eddig a baj az volt, hogy azt nyomtuk amit a képernyőn jelzett a masina, ha épp azt, hogy a 2-esnél van dízel akkor azt nyomtuk...ez utóbbi kútnál már azt hiszem 6-os is nyomtunk de a lényeg az volt, hogy azt a szerencsétlen számot pötyögjük be az Isten szerelmére ahol megálltunk az autónkkal. és tádáám, jött a benzina!!:D

Ezután tényleg már a szálloda felé tartottunk,mikor is egy szupermarketre lettünk figyelmesek, amit szeretünk ha nyitva van, mert egyrészt az olaszoknál siesta időben ritka, másrészt jó kicsit sóvárogni azért ami nincs otthon, vagy épp fele annyi mint otthon, vagy pedig soha nem lesz otthon, na meg 2x, 3x annyi mint otthon....:) és akkor persze láttuk az egész sornyi Barilla tésztaféléket, aminek székhelye bizony Parma!!!:) 

Ki tudna választani???:)

5 óra is elmúlt már mire elfoglaltuk a szállást, kicsit felfrissültünk, majd sétáltunk egyet és leültünk vacsorázni is. Anya maradt a jó öreg Lasagne-nál, apa borjú husit evett grillezett zöldségekkel, mi hugival Parmai sonkából lakmároztunk be vacsorára, ő krumplival én zöldségekkel:) El nem maradhatotta Tiramisu, amivől 2-t kértünk 4-ünknek:)

Ezután még mindig világos volt, holott elmúlt negyed 9 :) Így úgy döntöttünk beülünk még valahova, s nem oly sokára egy nagyon kedves, barátságos, vendégszerető étteremben találtuk magunkat. A szokásos italainkat megrendelve egyszercsak grátisz bruschetta büszke tulajdonosai lettünk. Azonnal elvarázsolódtunk a frissen pirított kenyér, s az olasz olivaolajas paradicsom frenetikus összhangjával, amit már csak a rajta pihe puhán pihenő parmezán sajt koronázott meg. Ez a kedves gesztus annyira megtetszett nekünk, hogy rendeltünk még egy kör innivalót, apáék sört, mi hugival Prosecco-t, gondoltuk így megháláljuk kedvességüket. Na milyen az olasz, ha kedves és vendégszerető akkor biza' kedves és vendégszerető! Miért is? mert hoztak még 4 db szalvétát, mááár ez egy figyelmeztető jel volt, hogy készül valami! És így is lett! Nem sokkal később ugyanis, egy sonkás, rukkolás szendvicset kaptunk mind a négyen :):) Mikor csak szorgosan köszöntük, hogy Grazie, valamiből elcsípte, hogy magyarok vagyunk, így valahonnan hátsó zsebéből a hölgy előkapta hogy szívesen:) Na ez újabb mézédes lándzsa volt a szívünkbe, amit újaaaabb hálálkodással igyekeztünk jutalmazni:) remélve ennek az estének soha nem lesz vége.....:):) hugi aztán kitalálta, hogy nem eszünk még egy desszertet? Na anyuban partnert talált erre, aki Panna Cottát választott, Csili pedig egy mogyorós édességet. Mind a kettőt kóstoltam, háát 5-ösre vizsgáztak!!!:):)

Ennyi volt a mese mára, zárul Misi móka tára, mindenkinek jó éjt, vagy ha reggel van hát jó reggelt, holnap is jelentkezem, Genovából. Várjuk mindannyian a holnapi napot, mert készülünk a soha nem látott Cinque Terre-re!:)

Puszi Mindenkinek!

Holnap indulás!

Mivel holnap indulunk, ezért nem meglepő hogy a mai nap a készülődéssel telt.

A tavalyi két hetes utunk után a kis bőröndbe pakolás már nem jelentett kihívást :) Annál inkább az útravaló azaz a sajtos rúd és a fogyis (Norbi update - igen aki ismer az tudja bizony) kakaós kifli gyúrása és dagasztása :) Délelőtt kezdtük meg az elemózsiák elkészítését :)

A képről jól látszik hogy sikerült megküzdenem a Norbi update lisztjével és íííínycsiklandozó (nem csak szerintem) kifliket csináltam:) Anya közben a sajtos stanglikat készítette el, de nem vállalta a fotózást, így most a babérokat hugi fogja learatni, aki szorgos ujjacskáival segítette be őket a tepsibe :) Köszönjük a receptet Anica néninek! (most nem sóztam el !!! - múltkor ugyanis 2 kávéskanál helyett véletlenül 2 evőkanál  sót tettem bele,aminek köszönhetően olyan intenzív sós íze lett, hogy szünet nélkül emeltük poharunkat, egyiket a másik után...)

Most már illatozik a fasírt is, amit a szendvicsek mellé viszünk magunkkal, a hosszú 844 km-es utunkra. Bizony, holnap egészen Pármáig fog apa kormányt el- és át nem engedve elvezetni! Tegnap este tisztáztuk napi kilométereinket és azt hiszem az már egyszer biztos, hogy pihenősebb lesz mint a tavalyi. De aggodalomra semmi ok, nálunk akkor is történik valami ha "csak" pihizni kell :) Szállások kinyomtatva, internet lecsekkolva (remélem tényleg nem lesz akadálya sehol hogy útinaplóm újabb "fejezettel" gyarapodjon:), útvonal megtervezve, hát akkor hajrá:) 

A holnapi nap inkább utazós lesz, a vasárnapi viszont izgalmasabb, akkor ugyanis Cinque Terrét (5föld) fogjuk megnézni Észak-Olaszországban. Szándékosan nem tettem be egy képet, mert szeretném majd a saját képeinkkel illusztrálni azt a mesebeli látványt amit az 5 picinyke falu fog nyújtani.

Aki velünk tart, annak jó utat ;)